Új bejelentkezési telefonszámunk: +36 70 774 7934

Szülészet-Terhesség

A szülés folyamata

A szülés a terhesség végét jelenti, ugyanakkor az újszülött megszületésével egy új élet is kezdődik. A szülési folyamat megismerése a felkészülés egyik igen fontos állomása lehet a várandós számára.

A szülésnek négy szakaszát különíthetjük el: a tágulási, a kitolási, a lepényi, illetve a lepény utáni szakot.

 

A szülés előtti napok, hetek:

A tágulási szakban jelentkező rendszeres fájásokat megelőzhetik az úgynevezett jóslófájások, melyek ritkábban jelentkeznek, rövidebb ideig tartanak és gyengébbek. A 20. terhességi héttől számíthatunk fájdalmatlan óránként 2-3 alkalommal jelentkező keményedésre. A szülés megindulása előtti hetekben, napokban ezek a keményedések fokozatosan erősödhetnek, ez a korai vajúdás, amely hatására sokszor fájdalomérzet nélkül, vagy a jóslófájásokra egy-két ujjnyira kinyílik a méhszáj. Ekkor a fájások általában rendszertelenek, de ha rendszeresen is jelentkeznek nem tartanak tovább 30 másodpercnél. A korai vajúdás szakasza jelentkezhet különböző tünetekkel, mint például a hát-, deréktáji fájdalom, a menstruációszerű görcsök, esetleg hasmenés, melegségérzet. Gyakran tapasztalható véres, nyákos folyás a hüvelyből, amely a méhnyakban található nyákos, állagában tojásfehérjéhez hasonlító, úgynevezett nyákcsap eltávozását jelzi. A nyákcsap színe rendkívül változatos, lehet teljesen áttetsző, de a sárgás, fehéres, rózsaszínes, barnás esetleg véres váladékozás is megfigyelhető. Kismamák sokszor tévesen a magzatvíz elfolyásával azonosítják. A szülés indulhat a magzatvíz elfolyásával, illetve rendszeres fájásokkal. Rendszeres fájásnak tekintjük, ha 10 perc alatt legalább két vagy több, 30 másodpercnél hosszabb ideig tartó fájás jelentkezik, mely az egész hasra kiterjed.

 

A tágulási szak:

Az első szakasz a tágulás, amelynek során a méhszáj megfelelő mértékben megnyílik, utat engedve a magzati koponyának (a szülések döntő többségében, mintegy 95%-ban, a koponya az elöl fekvő rész), hogy az anyai hüvelyen keresztül megszülessen. A méhszáj tágulása csak rendszeres méhösszehúzódások által lehetséges, melyek fájdalmasak. A méhizom összehúzódásai akaratunktól független izommunka eredménye. A tágulási szakban a fájások egyre sűrűbben jelentkeznek és egyre erőteljesebbek, fájdalmasabbak. A fájások 3-4 percenként követik egymást, és legalább 40-60 másodpercig tartanak. A tágulási szak végén véres folyás távozhat a hüvelyből, amely a tágulás során a méhnyak megrepedt hajszálereiből származik. A szülési fájásokat igazából semmihez sem lehet hasonlítani. Általában a tágulási szak végén jelentkeznek a legerősebb fájások, a vajúdók nyugtalanná válhatnak, olyan érzésük támad, hogy a fájdalom sosem ér véget. Az egyre erősödő méhösszehúzódások sok vajúdóból türelmetlenséget válthatnak ki. A tágulási szak végén, az utolsó fél-, egy órában gyakran előfordul, hogy a vajúdó követeli a szülés azonnali befejezését, illetve a fájdalomcsillapítást, azt hangoztatja, hogy nem bírja tovább elviselni a fájdalmakat. Megjelenhet székelési inger, mely az egymást követő fájások során erősödik. Erős nyomás jelentkezik a szeméremcsontnál, illetve a hát alsó szakaszán. Hányinger, hányás is megjelenhet az erős fájások hatására. A méhszáj kitágulása, vagyis a tágulási szak először szülőknél 10-12 óra, többedszer szülőknél 5-6 órát vesz igénybe, de ettől jelentős eltérések is lehetnek. Szerencsés esetben először szülőknél is hamarabb kitágul a méhszáj, míg többedszer szülők esetén is előfordulhat a vajúdás elhúzódása.

 

A kitolási szak:

A tágulási szakot követi a kitolási szak. A magzati elöl fekvő rész a fájások hatására a medenceöbölbe kerül. A koponya nyomást fejt ki a végbélre, melynek hatására a szülőnő reflexesen présel, nyom, hasizmát használva segíti a koponya előrehaladását a medenceöbölben. A hasprés megfelelő működtetése nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a szülés ezen szakasza időben lerövidüljön. A kitolási szakban jelentkező fájások alatt a szülőnők aktívan közreműködhetnek a szülés előrehaladása érdekében. A tolófájások rendszeresen jelentkeznek, és körülbelül 60-90 másodpercig tartanak. A fájás jelentkezésekor hasonlóan nagy levegőt célszerű venni, mint a víz alá merülés alkalmával. A tüdő teleszívása után szemet, szájat becsukva érdemes a lábakat felhúzva, úgymond lefelé a fenék irányában nyomni. Általában kitolási szakban jelentkező székelési inger hatására ösztönösen ráérez a kismama a megfelelő irányú nyomásra. Ideális esetben egy fájás alatt 2-3 hosszú nyomásra van lehetőség. A kitolási szak végén kerül sor szükség esetén a gátmetszésre. A kismamák közül nagyon sokan tartanak a gátmetszéstől, és ezért gyakran szeretnék elkerülni. A természetes szülésre való törekvés teljesen érthető, azonban a gátmetszésnek nagyon sok hasznos következménye is van. Többek között lerövidülhet a kitolási szak, elkerülhető a hüvelyfal, illetve a hüvely körüli szövetek sérülése. A szabályos metszést a nőgyógyász sokkal könnyebben össze tudja varrni, mint a szabálytalan repedést, és a gyógyhajlama is jobb. A gátmetszés ideális időpontja az utolsó előtti fájás. Előzetesen helyi érzéstelenítőt adunk a területre. A gátmetszés történhet középen, vagy kb. 30-45 fokra jobbra, illetve balra. A magzati elöl fekvő rész egyre lejjebb kerül, majd megtámaszkodik a koponya megfelelő (a nyakszirt felett) része a szeméremcsont alatt, kigördül a koponya, melyet követi a vállak, törzs megszületése, végül előkerülnek a lábak is. Általában a kitolási szak először szülőknél fél óra, többedszer szülőknél akár 10-15 perc is lehet, de általában nem haladja meg az egy órát.

 

A lepényi szak:

A magzat megszületését követően a méhizomzat munkája nem szűnik meg, további összehúzódások következnek, melynek során a méhlepény leválik a méhfalról, majd kevés vérzés kíséretében megszületik. A magzat világra jövetelét, 5-10 perccel követi a méhlepény leválása, mely ideális esetben nem tart tovább, mint fél óra. A méhlepény megszületését követően a nőgyógyásznak meg kell vizsgálni a méhlepényt, illetve a magzatburkot, hogy minden része megvan-e. A méhüregében bent maradó lepény akadályozza a méhizomzat összehúzódását, és akár nagy mennyiségű vérzést okozhat.

 

A lepény utáni szak:

A lepény megszületését követő, fokozottabb megfigyelést igénylő időszakot a lepény utáni szaknak nevezzük. Ez a szakasz a szülést követő 2 óráig tart, és ezt az időszakot kismamák az esetek túlnyomó többségében a szülőszobán töltik. A lepény megszületését követően a szülészorvos feltárja a hüvelyt, megnézi a hüvelyfalat, illetve a méhszájat, hogy nincs-e rajta sérülés, amelyet el kell látni. A szülések egy részénél gátmetszés is történik, melyet a szülés után megfelelően össze kell varrni ebben az időszakban. A lepényi szak végén kerül ki a megszült kismama a gyermekágyas osztályra.

 

Dr Cseh Erika, szülész-nőgyógyász


Vissza az előző oldalra